tárnokmester

Középkori és újkori tisztség a Magyar Királyságban. Feladata a királyi birtokok és jövedelmek kezelése, valamint a királyi városok feletti főbíráskodás volt.

vajda

Hadvezér, katonai vezető, az Erdélyt kormányzó királyi megbízott címe az Árpád-kortól a 16. századig.

úriszék

A földesúr jobbágyai, cselédei fölött mindenféle ügyben ítélkező földesúri bíróság a közép- és újkorban.

szabad királyi város

A király tulajdonába tartozó, városi jogokkal rendelkező település a középkori Magyarországon. Számuk kezdetben 7 (+1) volt, majd az újkorban folyamatosan sokasodtak.

pallosjog

Halálbüntetés kiszabásának joga a közép- és újkorban. A földesúr saját földjén ítélkezhetett a jobbágyok főbenjáró bűnesetei fölött.

ősiség

A nemesi földbirtok családi birtoklásának elve. A nemesi családi birtokot nem lehetett eladni vagy elajándékozni, azt csak örökölni lehetett.

kormányzó

Az ország egészének politikai-katonai irányításával megbízott, az uralkodót képviselő ideiglenes államfő.

Kormányzók voltak Magyarországon: Hunyadi János (1446‒1452), Johann Caspar von Ampringen (1673‒1679), Kossuth Lajos (1849), Horhty Miklós (1920‒1944).

kilenced

A jobbágyok által a földesúrnak fizetendő adó, mely a bor- és gabonatermésnek 1/10-ed részére vonatkozott.

céh

Az azonos mesterségben dolgozó kézművesek, iparosok érdekvédelmi szervezete a közép- és újkorban.

báró

Országos főméltóságot betöltő nagybirtokos a 13-15. századi Magyarországon.

bandérium

Valamely főúr zászlaja alatt szolgáló és hadba vonuló katonai alakulat a középkori Magyarországon.

árumegállítói jog

Egyes kiváltságos városok joga a középkorban arra, hogy a területükön áthaladó idegen kereskedőket feltartóztatva a város piacán áruik kirakodására kényszerítsék.

aranyforint

Firenzei mintára Magyarországon forgalomba hozott aranypénz. I. Károly vezette be 1325-ben.